Bővebb ismertető
Részlet:
Utolsó szikrák
Sohasem voltam ugy megelégedve tanuló koromban lakással, mint avval, melyről szó van. A szoba ugyan diákosan egyszerű volt; de nyájas, tiszta. Meg egy pár virágcserép is diszlett az ablakon, valami növényárvákkal, melyek mindegyre iparkodtak bimbót, virágot, illatot produkálni; de sohasem sikerült nekik a magas fővárosi házfalak között. Azonkívül csönd, tökéletes csönd vett körül, mely - amint bevonultam a lakásba - azonnal megmártotta a lelkemet otthonos melegségben.
A legkülönösebb, hogy a házi gazdámnak három apró nebulója is volt; mégsem hangzott a szobámban csetepaté. Meg is szólitottam a házi asszonyt.
- Miféle irral keni a gyerekeket, hogy meg sem mukkannak naphosszat?
- Egyszer szépszó-olajjal, másszor friss mogyorófazsirral, - felelt az asszony mosolyogva, - mert rá volt irva szelid édes anyaarczára, hogy csak az első orvossághoz szokott folyamodni.