Elbeszélések [antikvár]

Részlet a könyvből: Négy krajcáros tőke (Elbeszélés.) Valaha nagyon vig szüretek voltak nálunk. Vígabbakat azonban senki sem tartott, mint az öreg Boroscsányi Pál, a ki hosszú, munkás és szerencsés gazdálkodási pályája után átadta szerzett két jószágát a fiának, mondván: ((Folytasd ; neked könnyebb lesz ezt gyarapítani, mint nekem volt megszerezni!» maga pedig az «anyóká»-val, a jóságos képű és ezüstszínű hajú «Zsuzsó néni»-vel beköltözött a városba, felvégi csinos kőházukba, a hol olvasgatva, kertészkedve teljes csöndben éli De minden évben egyszer, úgy október közepén, midőn elkezdték az udvarra hordani és kongatni az üres hordókat, megpezsdült az öregben a régi vér s nyájasan oda szólt az élete párjához : - Készülj anyóka, mert sok szép vendégünk lesz megint a Kányáson! (Igy hívták a szőllőhegyét.)