Eldorádó lovagja [antikvár]

Eldorádó ​- ahol egy talpig aranyporral borított király szertartásos fürdőben mossa le magáról sápadtan csillogó porruháját, de még a gyerekek is aranyröggel játszadoznak –, a mesés új világi aranyország vérgőzös spanyol hódítók, balkezes német kalandorok képzeletét csigázta a XVI. század óta. Még a miénket, szelíd kései olvasókét is. Talán ezért bilincsel úgy le bennünket a kolumbiai Arciniegas egy regényes életű spanyol író-katona-felfedezőnek, Jiménez de Quesadának, Kolumbia meghódítójának drámai és fordulatos, olykor keserű-humoros sorsával. Az álmodozó Quesada – bár kora keménykezű fiának igyekezett mutatkozni – nem volt vérszomjas, mint Pizarro, sem taktikus, mint Cortés, hanem legalább annyira a toll és az „igazság” megszállottja, mint kardé. Arniniegas arra is kísérletet tesz, hogy kimutassa: ez a hevülékeny és peches vitéz, aki úgy kirítt korából, és szakadatlanul szélmalomharcot vívott, talán… talán egy távoli rokona, Cervantes halhatatlan hősének, Don Quijoténak mintaképe volt.