Éles [antikvár]

Huszonegyedik születésnapomra úgy döntöttem, meglepem magam egy igazi munkáslánnyal. Nem mintha rászorultam volna, hogy fizessek a szexért, másodéves voltam a pszichológián, a hetvenfős évfolyamon csak öt fiú volt rajtam kívül, és egyikük se jelentett különösebb konkurenciát számomra. De hiába voltam jóban néhány könnyűvérűbb kolleginával, jó ideje hiányoltam azt az igazi mocskosságot, amit egy szokványos kufirc, lehetett bármilyen futó és gépies, képtelen volt megadni nekem. Habár az anyáméktól kapott havi apanázsoktól nem repedt szét a bukszám, nem kellett a tripperes, aluljáróbéli lotyókkal beérnem, a lakbéren és a rezsin kívül alig költöttem valamire, általában hideg kaját ettem és keveset, kocsmázni ritkán jártam, barátaim nem nagyon voltak, egyedül a lakótársaimmal, Mézgával meg Basszerrel ápoltam haverinek nevezhető viszonyt, de legtöbbször őket is nehezen viseltem el. így hát egyedül töltöttem a születésnapomat. Reggel fél órával hamarabb ébredtem, anyám hívott, hogy felköszöntsön, és ezredszerre elmesélje harminchat órás vajúdása történetét. Tompa voltam és morcos a 7