Élet és halál [antikvár]

Eszméletvesztés újpest egyik villanegyedében, a Jósika utcai bérház földszinti lakásának ablakából egy idős asszony derűs mosollyal figyelte a szomszéd macskájának játszadozását. A kis állat talált magának valami figyelemre méltót, kavicsot vagy kenyérdarabot. Mancsával arrébb pofozta a zsákmányt, majd magasra szökellve, mulatságos bakugrásokkal kísérte játékát. Manci néni - a bámészkodó öregasz-szonyt így szólították rokonai és ismeró'sei - elbűvölten nézte a kiscica tréfás mutatványait. Miután betelt a látvánnyal, átment a másik szobába. Itt megállt a vörösréz foglalatú tiíkör előtt, és rövid időre belemerült tükörképének szemlélésébe. Manci néni korához képest fiatalos arcot látott. Fehér hajában elefántcsont fésű díszelgett, magas homlokát néhány vékony vonal barázdálta. ízlésesen ápolt szemöldöke alatt kékesszürke szem csillogott, amelynek derűs sugara egész személyiségről vallott: életkedvéről, mozgékonyságáról és alkalmazkodó képességéről. Orra kicsi és pisze volt, enyhe, csontos vonulattal. Telt ajkai érzelmes lélekről árulkodtak. Álla a tojásdad arccal szívalakot zárt be. Testtartása egyenes volt, mozgása némi büszkeséget árult el. Továbbhaladva megállt a fotel és a diófából készült fiókos szekrényke között. Pillantása most a szekrényen álló fakeretes fényképtartón pihent meg. A fénykép barna hátteréből egy középkorú férfi arca bontakozott ki. A koponyát mértani pontossággal kettéválasztott frizura borította. Szemüvege mögül fölényes pillantást vetett a világra. Tömött, dús bajusza határozottságot sugalt egyenes vonalú orra alatt. Arckifejezése nem tűrt ellentmondást, tekintetéből jeges gőg áradt. Manci néni mégis szeretettel bámulta az ellenszenves arcot. Erre az érzésre a múltban közösen átélt élmények szolgáltak magyarázattal. A férje, ifjúkori udvarlójaként jó partinak számított. Valami nevetséges félreértésen borult fel abban az időben a kapcsolatuk. Az öregasszony már jóval elmúlt negyvenéves, és elvesztette esélyét a házasságkötésre, amely biztonságot és harmonikus életet nyújtott volna számára. Ekkor a sors szeszélye folytán ismét előkerült az egykori udvarló, akinek megjelenése új reményt csepegtetett Manci néni szívébe. A férfi - immár jóképű agglegényként - újból elővarázsolta a boldog házasság képét, és elhessegette az egyedüllét rémét. A ravasz kelepcébe a féri besétált, s a kitartó kedveskedés és figyelem a házasság révébe hajtotta a már ifjúnak nem mondható párt. A férjjé előlépett egykori udvarló. Molnár István fennhéjázó modorát és csaknem gőgös viselkedését Manci néni nem ítélte el. Ellenkezőleg, cso-