Életadó föld [antikvár]

Részlet a könyvből:A mély csöndben lassan közeledebb a borongó, felhős reggel. Róla kukorékoltak a még alvó távoli falvak kakasai. Azután sokáig egyetlen hang sem szakította meg a mozdulatlan némaságot, amíg az első napsugár a sötétségen áttörve végig nem futott a harmatos, szinte ringó rónán.Elérkezett az aratás ideje. A béresek szorgos keze alatt szemlátomást haladt a munka. Ahol tegnap még széles szőnyegként zöldelt a lóhere, ma már szabadon legelésztek a lovak, tehenek, borjak és nem messze tőlük a száraz tarackfűvel, mohával táplált pásztortüzek körül gyermekek táncoltak.Kevéssel délidő előtt a kolompcsengéssel összeolvadt a juhok szüntelen bégetése; az állatokat az itatónál lévő karámba hajtották, hogy megnyírják őket. A juhok a karám sarkaiba verődtek, végigrohantak a kerítés mellett, aztán öt-hat munkásnő megfogta, a juhászok segítségével földreterítette őket, lábukat összekötözte és nyírta puha, sűrű gyapjukat. A juhok enyhén reszkettek az olló alatt. A bárányok anyjuk mögé bújtak és semmiképpen sem akarták odaadni meleg bundácskájukat.