Életbiztosítás [antikvár]

Részlet a könyvből:"Csengetek, ...csoszogás, ...kulcsot nyel a zár.- Jó napot kívánok! (kedves öregasszony) Szeretettel üdvözlöm az Általános Biztosító nevében. Engedje meg a kedves néni, hogy társaságunk nevében felhívjam figyelmét (a félig nyitott ajtón belépek, sarkam a küszöb és az ajtó közé feszítem) társaságunk legújabb szolgáltatására. Ez egy...- Majd ha a fiam hazajön, akkor tessék jönni! - ...a néni számára különlegesen előnyös... - én azt nem értem kérem... - a biztosítás, melyet társaságunk éppen idősebb polgártársaink javára létesített... - de nekem a fiam megmondta... - azzal a céllal, hogy sokat próbált idősebb generációnk válláról levegye azt a súlyos terhet, amely leginkább nyomja... - hogy őnélküle... - oly nehéz időket átélt vállait... - én csak semmit se alá ne írjak...- Jaj, de kedves cica! Hogy hívják?- Eredj innen! (a fakanállal félre tolja)- A városban már több mint hatezer lakos győződött meg ezen új élet- és vagyonörökösödési biztosítás előnyeiről.- Jaj istenem! Várjon már, fut a leves!A macska felemelt farkával szalad utána a konyhába.A néni ősz tincseit a tarkóján egy hatalmas faragott ébenfa díszfésű tartja össze. Hallatlan! Hogy kerül ez hozzá? Ez a nagymamámé! Tudom biztosan, ilyen nincs még egy a világon. A nagypapa hozta Boszporuszból. Mikor fogságba esett elvették tőle, de ő visszalopta, csizmaszárba rejtve mentette haza a nagymamának. Mielőtt bekopogott volna nála, átfaragta a díszítést, mert nem tetszett neki az a sok csicsás keleti ciráda. Hogy kerül ez ide? A nagymama mindig a vitrinben tartotta. Számon fogom kérni az öregasszonytól. Nem értem, hogy juthatott ez hozzá?"