Életem és emlékeim [antikvár]

Részlet a könyvből:Nyolcat ütött az óra a barátok öreg tornyában. A Mihály-kapu boltozata nehéz kerekek robaját visszhangozta. Az utcán kemény katonaléptek kopogtak. A cs. kir. osztrák államvasutak mérnöke, Szacsvay Ágoston, óvatosan bezárta az ablak fatábláit. Aggodalmasan vizsgálgatta: nem maradt-e rajtuk árulkodó nyílás? Keskeny rés, amely meglesi a tilalmas cselekedetet. Mert ma este éppen úgy, mint minden este, mikor nyolcat üt az óra a ferences atyák gót tornyában, valami készült a szerény otthonban. A fehérre meszelt nappali szobában sorba álltak a fiúk az asztal körül, kor és nagyság szerint. Komoly némaságban, mint akik tudják, hogy szertartásra készülődnek. Az apa szemüvege megcsillant, mert az üveg mögött valami nagyot lobbant, vészes-lidérces fénnyel. A másik percben fölmorajlott a bezárt spaléták rejtekében a minden-esti fohász: "Hazádnak rendületlenül... légy híve, ó magyar... bölcsőd ez... majdan sírod is... mely ápol s eltakar..."Odalenn a patrull lépései kopogtak el a kapu előtt. A pozsonyi utca estéjében így jártak fölül s alá a fehérkabátos császári bakák, vigyázva a bezárt ablakokat, a néma házakat. Mert a bezárt ablakok mögött suttogók bújtak össze, a falak mögött sóhajok emelték a melleket és az ágyak párnáin álmokat álmodtak.