Életem-napsugárban [antikvár]

Részlet a könyvből-: Ne siessen annyira, kedves doktor úr!... Még csak tizenegy óra, alig hogy harangoztak. A többi bolond úgy is alszik már. Az egész Candalaór-tébolyda úgy horkol, mint egy kaszárnya. Nem maradhatna még egy kicsit új betegénél? Elszívunk egy jó havannát! Annyi dolga van, belátom! Persze, a számlákkal is kell törődnie és az adminisztráció!... Teljesen megértem: az üzletek századában élünk és az orvosok jól teszik, ha az elmebetegeket is üzleti alapon használják ki. De vallja be! igazán csak azért siet úgy, mert dolga van még az irodában? Ugyan kérem! ...mondjon inkább valamit az új direktriszről! Érdekes egy nő, tagadhatatlan. Hogy csillog a haja! hiába, jóképű lány Maria Clara kisasszony!... Ugyan még csak pár napja, hogy bezártak a maga "tudományos" intézetébe, de már több izben volt alkalmam megcsodálni Őnagyságát. Most meg egyenesen azzal a gondolattal foglalkozom, hogy szívvel-lélekkel udvarolni kéne neki. Ketten leszünk hát, kedves doktor úr!... a nők, azok csak örülnek az ilyesminek. De kérem!... Legyen szíves! Üljön szépen vissza a karosszékbe, no, az én kedvemért... Gyújtson rá egy jó szivarra! Tessék, ebben a dobozban valódi Cabanas-t talál, emebben meg Romeo y Julieta-t; inkább ezt az utóbbit ajánlom, meglátja, milyen illatos, - talán könnyű egy kicsit. Vera Cruzban vettem, még öt éve, amikor senki se hitte volna, hogy én valamikor még meg is bolondulhatok.