Életem perzsaszőnyege, ahogy az emlékek áradása hozza [antikvár]

EGY PERZSASZŐNYEGRŐL Egy lengyelországi katolikus templomban német katonatisztek térdelnek az oltár előtt. Néhány méterre tőlük, az oltár mögötti rejtekhelyen egymáshoz szorulva, velük szemben, de eltakarva, lélegzetüket visszafojtva szökött munkaszolgálatos magyar zsidók bújnak meg, farkasszemet néznek az oltáron keresztül. Rákosi elvtárs elnyomja cigarettáját a Parlament egyik folyosóján, amire vakító magnéziumrobbanás a válasz a hamutartó részéről. Gyulafehérvár népe találkozik a város fennállásának első néger látogatójával, egy mutatványossal. 1927 szeptemberében, valahol Gyulafehérvár és Marosvásárhely között fényes tárgy jelenik meg az égen, melynek fénye a Napéhoz mérhető. Egy ausztrál fiatalember lyukat fúr a kerítésébe, hogy megleshesse a szomszédjához érkezett látogatót, egy igazi hollandot. Az ifjú még sohasem látott hús-vér európait, s most ki akarja elégíteni a kíváncsiságát. Fogságba esett német tisztek érkeznek díszöltözetben, kitüntetésekkel dekorálva az ukrajnai szovjet fogolytáborba, és diszkréten aziránt érdeklődnek, vannak-e szabad lányok. Fried János - ma John Friend - emlékirataiból választottam ki a fenti és a hasonló valószínűtlen, vagy csak gazdag üzenetekkel teli bekezdéseket. Mások talán más epizódokat emeltek volna ki. A könyv végül is igen sokféle lenyomatban őrzi egy 20. századi életút rengeteg élményét, ismeretét és tanulságát. A marosvásárhelyi középosztály mindennapjairól, a kolozsvári ipartörténetről, a munkaszolgálat valóságáról, a Vörös Hadseregről közeli látószögből, az emigráns lét pszichológiájáról, a fotográfia technikai és művészeti értelemben vett felnőtté válásának lassú folyamatáról tudhat meg részleteket egyik vagy másik téma kutatója. Aki pedig nem kutató, csak egyszerű olvasó: egy viszontagságos élet, egy fájdalmas, de vigasztaló üzenetű sors, egy önmagában végig bízó személyiség portréjával kerülhet közvetlen kapcsolatba. ! 3