Életemből I. (töredék) [antikvár]

Sok elvtársamnak az a kivánsága, hogy irjam meg emlékirataimat, megegyezik a saját terveimmel. Ha az ember a viszonyok kedvezése folytán befolyásos pozicióba jutott, akkor joga van a nagy tömegnek ahhoz, hogy megismerje azokat a körülményeket, amelyek ezt eredményezték. A hamis vádak és ferde itéletek nagy száma azonban, amelyekkel olyan gyakran elhalmoztak, szintén azt látszanak igazolni, hogy a nyilvánosság előtt kell, hogy kimutassam azt, mi az igazság.Ennek első föltétele az őszinteség és az igazság. Ellenkező esetben egészen céltalan dolog, hogy az ember a saját életéről valamit közzétegyen. Akármilyen párthoz vagy oldalhoz tartozzék is ezeknek a följegyzéseknek az olvasója, nem teheti nekem azt a szemrehányást, hogy bármit is eltitkoltam vagy elferditettem volna. Azi gazságot még olyan esetben is megmondtam, amikor bizton nem egy olvasó gondolja majd, hogy okosabban tettem volna, ha elhallgatom. Ezt a fölfogást nem helyeslem. Hibátlan ember nincsen és gyakran a hiba beismerése érdekli leginkább az olvasót s teszi képessé a helyzet helyes megitélésére.