Életke [antikvár]

Részlet a könyvből: "Életke púposnak született. Nem is egy púppal, kettővel jött a világra, gyönge kis testét elül-hátul elcsúfította ez a fölösleges és szörnyű ajándék. Ki miatt, miféle bűnökért lakolt a kékszemű szőke kis lány? Szülei rendes emberek voltak, dolgosak és jókedvűek, egészségesek is, szerényen jómódúak is, apja asztalosmester a Ferencvárosban, három segéddel dolgozott, késő estig füttyszóval volt hangos a hűvös tiszta műhely, csattogott a gyalu a padon, zihált a fűrész és a friss forgács illata elkeveredett a konyháról terjengő jószaggal. Anyja főzött és pörölt a cseléddel, de este kiöltözött és gyémántszilánkos kis aranyóráját aranyláncon akasztotta kövér nyakába. Vacsora után kávéházba vagy moziba ment az urával, néha színházba is. Éjféltájban vetődtek haza, az asztalosmester aluminiumkulccsal nyitotta ki az óriásuccai kis sárga ház kapuját, a ház övék volt, idegen nem lakott benne. Az udvari ablakokban muskátli virított, az udvaron nagy zöld dézsában leánderek tolakodtak a szűz deszkák és a frissen pácolt bútorok közé és a nagy vörös macska eperfára menekült a mérges kis puli elől. Reggel az asztalosmester pirosra sült, ropogós zsemlét mártogatott a tejeskávéba és a Népszavát olvasta, már nem a meggyőződés lendületével, inkább csak évtizedes megszokás rabságos lustaságában."