Életre itélve [antikvár]

Johann Rabener, a fiatal író, egyik levelében részletesen nyilatkozik a regény keletkezésének történetéről s azokról a gondolatokról, amelyek hőseit mozgatják. - A Verurteilt zum Leben (Életre ítélve") című regényt 22 éves koromban írtam - hangzik az önvallomás. - Előzőleg már nem kevesebb, mint hétféle hivatásban próbálkoztam; voltam tanonc egy műselyemgyárban, banküzletben, aztán hirdetési ügynök és nyelvtanár, majd sportújságíró és egy papíráruház alkalmazottja s végül, átmenetileg fotográfus is. Izgatott életem fél-Európán átvezetett; de voltaképpeni otthonom Berlin, bár Breslauban jöttem a világra (beleegyezésem nélkül). Sokat tudnék mesélni, ami talán szenzációként csengene; de inkább arra az általános megállapításra szorítkozom, hogy a mi nemzedékünk (az 1909-es nemzedék) élményköre sokkal nagyobb, mint az, amelyben a korábbi generációk mozogtak. Már gyermekkoromban forró rajongást éreztem a könyv iránt. Mindent elolvastam, ami a kezem ügyébe került: prospektusokat, regényeket, novellákat, életrajzokat, drámákat, vígjátékokat, szakácskönyveket és újságokat. Ez a rajongás később szenvedéllyé vált; belemélyedtem Dosztojevszkij alkotásaiba, ebbe a zsenibe, aki még ma is irányadó számomra. Mély lekötelezettséget érzek Jakob Wassermann és Thomas Mann iránt is.