Életszomj II. [antikvár]

küzdelem Elhagytam lámpám fénykörét a szabad ég vakít, fejszém szikrázva szórja szét a fák forgácsait, arany rendekben dől elém a reszkető sugár, ezernyi szilánk megsebez, csontig húsomba váj, mégis megyek, mert vár a Tér, a hegy rőt orma int, hogy onnan zúgjam, mint a szél a Föld himnuszait. Elérem-e a hegytetőt? Erdő reng, kő hasad. Erőimet próbálgatom a csillagok alatt