Eleven Hold [antikvár]

1. Gyerek vagyok. Apám piros szemű fehér nyulat nyúz. Egy faágra van felkötve a test, alatta a kibomlott belei hevernek. így szólok apámhoz: Apa. - Igen. - Mi magyarok vagyunk? - (Felemeli a tekintetét, csodálkozva pillant rám, aztán vissza a döglött nyúlra) Igen. - Akkor mi Magyarországon lakunk. - Nem. Jugoszláviában lakunk. - Akkor mi jugoszlávok vagyunk. - Nem. Vagyis, papíron. Nincsenek jugoszlávok. Különböző népek vannak. Akik papíron jugoszlávok. - Milyen papíron? Mutasd meg. - Az valahol Franciaországban van. - Mi van? - A papír. Ha van. Itt elakadunk, mindketten belegondolunk. Apám kifordítja a nyúlbőrt, nézi. Véres-hártyás a bőr. - Azért nem vagyunk Magyarországon, mert elüldöztek minket onnan? - Gyanakvó kíváncsisággal nézek apámra. - Nem. Mi nem mentünk sehova. - Akkor mégis Magyarországon lakunk. -NEM! - Mért kiabálsz? Nem én akartam. 11