Elhallgatott szavak [antikvár]

1. fejezet Derbyshire, 1981 Amikor Ralph Colchester a domb lábához ért, és megindult felfelé, a falu irányába, fáradtan gondolt Fourwindsre, a hatalmas, György korabeli házra, amely a dombtetőn várta őt, aztán eszébe jutott a szobákban uralkodó káosz. Donoghue-ék is megérkeztek, hogy a segítségükre legyenek; hallani vélte a ko-pácsolást a kertből, ahol a munkások a sátrat állították fel. A késő délutáni levegő langyosnak tetszett. A harmatos, zöld rétek hosszan nyújtózkodtak a tökéletesen kék ég alatt. A férfi hirtelen ötlettől vezérelve balra fordult, hogy a Dray-cott Lane-en, a hosszabb úton menjen, ezen az ősi felhajtón, amely mélyen beágyazódott a töltés és a sövénykerítés közé. Alig volt szélesebb egy szekérnél, és a több évtizedes aszfalton a gaz kitartóan tört utat magának két sorban, ezzel jelezve a régi keréknyomok helyét. És ott volt a kis ház, egy kanyar mögött megbújva; a szemben lévő töltésről egy hatalmas szilfa vastag ágai hajlottak az út fölé. Megállt az autóval. A ház kissé lepusztultnak tűnt. Az udvaron néhány cementeszsák utalt az éppen folyó felújításra. Azt hallotta, nemrég egy fiatal pár vette meg. A földszinti szobák függönyeit még mindig behúzva találta. Talán a tulajdonosok a városban dolgoznak, és még nem értek haza. Felidézte a napot, amikor - még egyenruhában - nevetve vitte át Alice-t a küszöbön. Először szinte észre sem vették a dohos falakat, a nedves zsúptetőt. Nézték, ahogy a hold felkel a dombok sötét sziluettje mögül, hallották a róka vonyítását a sö- 9