Elitéltek hajója [antikvár]

Azok az apró vitorlások, amelyek negyven esztendővel ezelőtt a déltengereknek szikláktól szaggatott sötét szigetei között hajókáztak, néha nagyobb útra is vállalkoztak, mint például a „Szőke leány", amely pontosan 1857 szeptember 26-án futott ki az amerikai Portland kikötőjéből, hogy az Atlanti-, Banda-, Flores- és Jáva-tengeren át, a Karimata- és Riouw-szigetek mentén érje el Szingapúr kikötőjét. Az átkelés megkezdődött és a „Szőke leány", mint a szárazföldnek egy elszakított kis darabkája, magánosan és fürgén haladt célja felé, akárcsak egy kis bolygócsillag az égboltozaton. Körülötte az ég és a tenger végtelensége elérhetetlen távolságban találkozott. A hajónak meg volt a maga jövője; azoknak az embereknek életét élte, akik fedélzetén jártak, a titokzatos tenger örökös küzdelmében töltötte el fáradtságos nappalait és viharos éjtszakáit. A nappalok ragyogva és gyorsan követték egymást és a szakadatlan eseményekben eltöltött hónapok röviden átsuhanó álmokhoz hasonlítottak. Hátul a kormánykeréknél, fiatal, szőkefürtös, kékszemű gyerek ácsorgott, akinek feje és válla élesen rajzolódott ki a napsütésben vagy csillagfényben. A körbefutó küllők lármájában rendületlenül figyelt, miközben szemét hol az iránytű lapján, hol a vakítóan fehér vitorlákon nyugtatta. A fiú alig múlt tizenhárom éves, amikor a „Szőke leány" fedélzetére lépett, hogy mint hajósinas kezdje el csodálatos pályafutását. A kis Willt hamarosan megkedvelték a legénységi osztály primitív lelkű lakói. Még Maartens, az örökösen civakodó hollandi óriás is behódolt a hallgatag gyereknek. Mert Will valóban hallgatag gyerek volt, a szó legszorosabb értelmében. Lelkét soha át nem élt csodálatosnál-csodálatosabb kalandok fűtötték. Napközben órák hosszat elüldögélt a hajó egy-egy eldugott csendes szögletében s miközben a folytonosan váltakozó óceánt figyelte, a legszebb ifjúsági regény, a "Chlief Mate" vázlata bontakozott ki előtte, amelyet néhány évvel később írt meg és amely két generáció ifjúságának volt kedvenc olvasmánya.