Elment a nyár [antikvár]

Részlet a könyvből: Mint a harcimén, ha fölnyerit, ugy kordult meg a jegyző gyomra is, mikor tizenegy óra lett, délelőtt. Erről az elnyúlt, mély és bús korgásról két dolgot tudott meg a jegyző mindennap: először, hogy tizenegy óra van s másodszor, hogy indulni kell a kocsma felé. Mert a nótárius ilyenkor szokta bevenni a napi adagot Gebinél. A jegyző pontot csinált tehát, a tollat kirázta, óvatosan a tintatartó mellé helyezte, először kipillantott az iroda ketrecablakán s utána közömbösen az udvarra lépett. Azért közömbösen, hogyha véletlenül megpillantja a felesége, valahogy ne fogjon gyanút. Az asszony persze bolond lett volna, ha látta volna is, hogy pontosan a mai napon ne gondoljon semmi rosszat az ő hites uráról. Kilenc év alatt megszokta a jegyzőné, hogy délelőtt kilenc órakor feláll asztalától a jegyző, hogy lábujjhegyen kisurran a kapun s meg se áll a kiskocsmáig, hol Gebi öt krajcárért vesztegeti a snapszocskát, mely ha reszelget is az ádámcsutka körül, de azért megcsiklandozza a fantáziát. Ettől jön aztán az ándung, meg az okos gondolatok. Jól tudta mindezt a jegyzőné s először ha seprűvel fenyegette is a nótáriust, kilenc év óta annyira belefáradt az egyenlőtlen küzdelembe, hogy tavaly óta már nem törődött vele, ha a forgószél viszi is el a falu pennáját...