Elmult emberek/Valamelyik nyári este.../Félben maradt álmok [antikvár]

Részlet az Elmult emberek c. műből: Az utcza sötét és sivár. Két oldalt kis alacsony kunyhók sorakoznak, kopott a tetejük és az ablakaik piszkosak és megviseltek. Az utcza közepén piszkos kis patak szalad keresztül. Oly kicsi és oly keskeny, hogy egy-egy kődarab, vagy fatuskó megállitja az útjában. Fenn a dombon elrejtve szép és élénk zöld lombok között emelkedik a kis templom. A keresztje merészen, büszkén néz az ég felé. Száraz, napos időben a kis város tele van porral és piszokkal. Nyomott a hangulat ilyenkor és szinte minden porszem várja az esőt, a mely fölüdit és megtisztít mindent. Az utcza végén hosszú, két emeletes ház emelkedett. Ez jelezte a város végét és Petumirkovv kereskedő tulajdona volt. Ez volt az utolsó ház az utczában. A hegy tövében építették és mögötte hosszú és nagy szántóföldek húzódtak. Ez a nagy, széles ház volt a legfélelmetesebb külsejü az összes szomszédházak között. A tetejéről már majd minden zsindely lehullott és az ablakai zöldek voltak az időtől és a penésztől. Az ablakok közt levő fal tele volt zöld és fekete foltokkal, a vakolat lehullott, az idő erre a falra akarta bevésni az elmúlt eseményeket. A ház teteje meghajlott, mintha csak egy utolsó kis lökésre várt volna, a mely összedöntse...