Elmúlt idők [antikvár]

Részlet a könyvből:Elnézést kérek az Olvasótól, ha egy kicsit hiányos, de mindenféle jegyzet nélkül, teljesen az emlékezetemre hagyatkozva írom az egészet.Nagy része már 50-60 éve történt, eddig jól vissza tudok emlékezni. Pedig elég viszontagságos volt végig az életem, az életünk. Akikkel ezt a viszontagságos életet leéltük, azok nagy része nincs is már az élők sorában, az iskolatársak, szomszédok alig vannak már. Egy szomszéd gyerek, akit nagyon sokat adjusztáltam, az még megvan, végtelen rossz gyerek volt, félárva Szabó Sándor István Géza (ennyi neve volt), sokat elbújt mögötte. Az édesapja fiatalon, még 36 éves korában meghalt.Irányítottuk volna, de nem sokat ért az, ment, amerre jónak látta. Özvegy édesanyjának sok gondot okozott. A végén öregségére azt gondozta. Talpraesett, rendes ember lett belőle.A rokonság, szomszédság a tanyavilágban rá volt utalva egymásra, de szépséges élet volt. A szomszédság, rokonság sok vigaszt nyújtott a tanyai embereknek. Egymást tiszteletben tartották, mert rá voltak egymásra szorulva a nagy határban.