Élők és holtak [antikvár]

Részlet a könyvből: Hát kérem, nem is tudom miért éppen ezzel a történettel terhelem most önöket, amikor vannak ennél jobbak is raktáromon. Amikor jobbnál jobb, tanulságosabbnál tanulságosabb és mi fő, tisztességesebbnél tisztességesebb történetekkel rendelkezem, - miért kell éppen ehhez az eszétvesztett ügyhöz nyúlnom, amiben még nekem sem telik örömem. Csak azért, hogy az olvasó néhány órára elszórakozzék, anélkül, hogy belőle akár erkölcsi tanulságot, akár e gonosz világ tébolyult rendjének elviseléséhez erőt merítene? Egyáltalán, késztethet-e bármi is a megalkuvásra, és éppen ebben a meg nem alkuvó, irgalmatlan korban, amidőn a cinizmus és árulás oly méreteket ölt már, hogy szinte elborítja szennyes hullámaival az egész világot! Lehet-e mentség rá és magyarázat, hogy egy fenékéig felfordult világ szemétdombján, amikor még mindég háborúk és pusztulás, rablások és eszelős őrület gyötrik ezt a szerencsétlen emberiséget, ahelyett, hogy intő példázattal sietnék ¦- már amennyire tőlem telik - segítségére, magam is, mint ahogy e történet is bizonyítja majd, a derűs és feledni vágyó olvasók kegyét keresem. Hisz nem mintha nem lennének mondanivalóim arról, ami volt, ami van vagy ami lesz majd ezután, - nem mintha elfeledtem volna szégyent, vért, szenvedést, kiszolgáltatottságot, nyomorúságot és megaláztatást, - másokét és magamét, ami nálam egyremegy!