Előre [antikvár]

Részlet a könyvből:Előre, csak előre! Akárhogy, akármilyen uton, akármilyen eszközzel, csak előre! Rángatjuk egymást, taszigáljuk egymást, letapossuk egymást; mindegy, csak előre! Ebben az őrült tolakodásban itt is elbukik egy, amott is elbukik egy; de ki törődik azzal? Csak előre! Az ember küzd, vergődik, kapaszkodik, csúszik-mászik, csakhogy előbbre jusson. Ki az egészségét, ki a boldogságát, ki a becsületét hagyja ott a versenytéren, csakhogy megelőzze a másikat. Rongyokban szakadozik le rólunk a jellem, melyről naiv lelkek azt hiszik, hogy pánczél a férfinak s eldobunk minden fölösleges terhet, a szivet, a lelkiismeretet. Csak előre, előre!A tespedésnek vége. Mindenki mozog, mindenki rohan, mindenki megérti a kor intő szavát. Előre!Dózsa Kálmán is megérti, a ki csak vidéki ügyvéd egy kis városban, ismeretlen és jelentéktelen ember, de szeretne gazdag és hatalmas, hires és tekintélyes férfi lenni.