Elrabolt gyermekek [antikvár]

"Leila leszállt a buszról. A taxival közvetlenül a busz mögött álltunk meg, de a visszapillantó tükörből nem lehetett látni bennünket. Megszorítottam Mary kezét. - Vágjunk bele - mondtam. Egy pillanatig sem habozott. Kiugrott a taxiból és a fehér ruhás kislányhoz rohant. A sálja lecsúszott az arcáról, a karját kitárta. Leila egy barátnőjével beszélgetett, és amikor megfordult, észrevette az édesanyját. Ledobta a könyveit, és ő is futásnak eredt. Mary felkapta a kislányát, és hosszan magához szorította. A szemem sarkából a sofőrünkre pillantottam. Nagy bajban leszünk, ha cserbenhagy bennünket. a csomagjaink, a pénzünk, az útlevelek és repülőjegyek mind a taxiban maradtak. Ha elmegy, csapdába esünk. Láttam, ahogy ő is Maryéket figyeli, de közben a környéket is szemmel tartotta. Ebben a pillanatban csak annyit tehettem, hogy megbízom benne, és megpróbálom a lehető legdiszkrétebben betuszkolni Maryt és Leilát a kocsiba. Mary még mindig a karjaiban tartotta Leilát, a haját és az arcát simogatta, csókolgatta. Mindketten sírtak örömükben, teljesen elvesztek a maguk kis világában."