Elrejtett arcok [antikvár]

Előbb vagy utóbb mindenkinek kapcsolatba kell kerülnie velem! Azok is vallják, úgy rajzolok akár Leonardo, akiket hidegen hagy a festészetem. Mások, akik nem értenek egyet esztétikámmal, elismerik, hogy önéletrajzom a korszak „emberi dokumentumai" közé tartozik. Megint mások, akik megkérdőjelezik a Titkos életem „hitelességét", felfedezték, irodalmi képességeim sokkal magasabb rendűek annál, amit képeim elárulnak, és annál is, amit önéletrajzi vallomásaim misztifikációjának neveznek. A nagy költő, García Lorca már 1922-ben azt javasolta, hogy irodalmi pályát kellene választanom, és úgy érezte, a jövőm a „tiszta regényben" van. Azok, akiknek nem tetszenek festményeim, rajzaim, írásaim, ékszereim, szürrealista tárgyaim stb, kénytelenek kijelenteni, a színházhoz valóban kivéte-les érzékem van, és a legutóbbi díszletem a legizgalmasabbak közé tartozik, amit a Metropolitan színpadán valaha látni lehetett így aztán valóban nehéz, hogy valaki így vagy úgy, de ne kerüljön a ha-talmamba. Mégis, mindennek nincs akkora jelentősége, mint amilyet első pillantásra tulajdonítani lehetne neki, mert sikerem fő oka egyszerűbb, mint sokoldalú mágiámé. Csupán arról van szó, hogy valószínűleg én vagyokkorunklegkeményebbendolgozóművésze.Négy hónapot töltöttem teljes visszavonultságban New Hampshire hegyeiben, a kanadai határ közelében, és „tervszerint", megingás nélkül, kérlelhetetlenül napi tizennégy órát dolgoztam azL/rejíeííarco/con. Ezután visszatértem New Yorkba, és az El Moroccóban találkoztam néhány barátommal. Eletüket pontosan olyannak láttam, mintha csakaznaphagytamvolnaelőket. Meglátogattam néhányműtermet, ahol a művészek éppen négy hónapja vártak türelmesen valami inspirációra. Valaki éppen akkor kezdett el egy új festményt. És közben, az eltelt idő alatt mennyi, de mennyi minden történt az agyamban! Hány szereplő, kép, építészeti alkotás, hány vágy fel-