Elsárgult kéziratok [antikvár]

Hátsó tábláján karcnyomokkal.
Örkény István életműkiadásának pótköteteként 1989-ben a Szépirodalmi Könyvkiadónál jelent meg a Búcsú. Ebben nagyrészt olyan fiatalkori írások szerepeltek, amelyek a borító ismertetője szerint: „mindmáig ismeretlenek voltak még a legszűkebb baráti kör és a legfelkészültebb Örkény-kutatók előtt is. Örkény István saját maga teremtette és terjesztette a legendát, hogy ő a háború előtti és a háború alatti években nagyon keveset írt, és abból a kevésből is elenyésző mennyiségben születtek jó minőségű szövegek. Most – e kötetet olvasva – úgy érezzük, hogy az író messzemenően igazságtalan és szigorú volt fiatalkorának teremtményeivel szemben, mert ezek a novellák sokkal többek, mint ifjúkori zsengék.” Ezeknek a szövegeknek nagy része kéziratban maradt fenn ­ sokszor keletkezésük időpontját is csak hozzávetőlegesen lehetett megállapítani – egy másik része pedig 1948 előtti, ma már gyakorlatilag hozzáférhetetlen lapokban olvasható.