Elsie [antikvár]

Részlet a könyvből: Délután öt óra volt, 1885 márciusának egy szerdai napján, mikor Theodore Chrystal szállására igyekezett, a Hardtman Streetre, Manchester egyik külső negyedében. Boldognak érezte magát, bár a fizikai körülmények nem adtak rá különösebb okot. Csúnya koratavaszi nap volt, a sötétség lehelletszerű köddel érkezett és az utcai lámpásokat még nem gyújtották meg. De ha teljes nyári napfényben áll, akkor is kietlen lett volna a Levenshulme-negyed. Theo először járt ugyan Manchesterben, de ennyit azért tudott, mert világos délután volt, mikor elindult Burnside tiszteletes úrhoz teára. Látta a hosszú sorokban álló apró házakat és előttük a tenyérnyi kormos földdarabkát, amelyet mintha erővel ragadtak volna el az utcától. Látta az alacsonyan függő eget, az óriás és örökkévaló komor szemöldököt a szürke palatetők fölött. A negyed kézműves lakosságából is eleget látott. Tisztes és siralmas alakok jelentek meg itt is, ott is az ajtók előtt, a mindennapi koptatásban megsárgult lépcsőköveken. Vagy az ablakon néztek ki és mögöttük, a félrehajtott csipkefüggönyön túl páfrányleveleket látott mindenütt, cifrábbnál cifrább alakú cserepekben. A legkedveltebb forma a kitártszárnyú hattyú volt, ezt megjegyezte - és a páfrány gyönyörűen megült a hattyú hátán, bár az együtt.