Első parancsolat [antikvár]

Mikor a vonat elindult, Blanka egyedül ült a fülkében, az ablak mellett. Kibámult, anélkül, hogy látott volna valamit a hideg szürkületből. Semmiről sem tudott, ami körülötte történt, már hetek óta csak önmagát figyelte. Mindig befelé nézett és tengernyi szomorúságot látott. Míg otthon volt igyekezett legyőzni, vagy legalább is leplezni az érzéseit, de most feladta a harcot. Sírva fakadt.