Első személyben [antikvár]

Kérem az olvasót, ne értse félre, hogy ezek a novellák egyesszám első személyben íródtak és ne higyje, hogy a magam élményeit mondom el benne. Az író három módon mondhatja el történetét. Előadhatja, mint valami Isten, aki mindent tud a szereplő személyekről,látja minden lépésüket és olvas a legtitkosabb gondolataikban. E módszerrel íródott a világirodalom számos legnagyobb remekműve, így írta legjobb novelláit Maupassant és Csehov. Egyszerű és jó módszer. Csak az a kényelmetlen benne, hogy nagyon személytelen; az író egészen kizökken a rendszerből, ha (mint Trollope és Thackeray túl gyakran tette) hirtelen előlép és személyes megjegyzéseket tesz hőseinek jelleméről és ügyeiről. A szerző ilyenkor maga is szereplőjévé válik a történetnek. Az objektivitás néha egy kissé sivár. A legtökéletesebb objektivitás, azt hiszem, elérhetetlen. Mérhetetlenül hosszú regényt kivánna meg, a rövid novellát teljesen lehetetlenné tenné. Hiszen a teljes tárgyilagosság megkövetelné, hogy az elbeszélés minden hősét a saját szempontjából mutassuk be, hiszen mindnyájan magunkat tartjuk a legfontosabbnak és ezért indokolatlan volna, hogy a szerző az egyik szereplőt fontosabbnak tartja mint a másikat.