Bővebb ismertető
Részlet a kötetből:
A szeretet tiszta tükre.
Majdnem ötven esztendőn át hárult rám is az a feladat, ami a család idősebb és nem teljesen független nőtagjainak dolga szokott lenni, hogy szülőnőket ápoljak, haldoklók utolsó perceit könnyítsem meg és rossz hírt közöljek valakivel. De életem legnehezebb föladata akkor várt rám, mikor Josiah unokabátyámnak meg kellett mondanom, hogy elsőszülöttje leány.
Chlorinda maga kért meg erre. Nehéz vitatkozni valakivel, aki még mindig élet és halál között lebeg; tehát nem volt más hátra, le kellett mennem a hálószobából, hogy legalább túl legyek az egészen, amilyen hamar csak lehet.
Azt hittem, Josiaht abban a kis, sötét szobában találom, amelyet dolgozószobának neveztünk. Parancsot adott, hogy ott és ne az irodában gyújtsanak be, mert ezen a napon otthon marad. A tűz égett is, az ujság is oda volt készítve a pohárszékre, egy üveg bor és két pohár mellé, de ő maga nem volt bent. Ott járkált föl-alá türelmetlenül, nehéz lépésekkel a nyitott oldalajtó előtt abban a hosszú, kövezett, üveggel födött télikert-folyosón, amely a lakásból az irodába vezetett. Itt tartotta orchidea-gyűjteményét és egyéb tengerentúli növényeit; olyan képet nyújtott, mint valami üvegház.