Bővebb ismertető
Ez a könyv Kosztolányi Dezsőnek külföldi utazásairól írt beszámolóit és jegyzeteit tartalmazza. Egy letűnt világ aprólékos s ugyanakkor főt-emeltetően nagyvonalú képét tárja az olvasó elé. Tárgyilagos tudósításokat kapunk s azonközben a valóság olyan varázslatát, amilyen előidézésére csak író képes.
A multat is teremteni kell.
Egy korszak attól lesz mult, hogy megírják. Elevenedj meg, mondja álnokul a művész az időre; az időnek ehhez legelőször is meg kell halnia.
Ezek a mult-teremtők, ezek a jelen-gyilkosok itt élnek közöttünk. Nincsenek sokan, de némelyik nagyobb munkát végez, mint Dzsingisz-kán. A város, ahol Jókai csak fél órára is megfordult, azonnyomban legendává változott. Krúdy lába nyomán fű se nő többet, hacsak nem az emlékezetben, az emlékezet tündéri smaragd-ragyogásával. Móricz megnézett egy alföldi piacot: még ma is úgy áll, öröklétbe merevedve; ember legyen; aki megmozdítja. Kosztolányi óvatosabb volt. Mosolyogva járt köztünk, szerénykedve titkolta rettenetes képességét, épp csak jegyzőkönyvében tett néhány vonást. Ámulva nézem, minden vonás egy halott idő, egy darab eleven mult. Mi jártunk, keltünk s közben ő a hátunk mögött szorgalmasan süllyesztgette Európát az öröklétbe, lezárt egy korszakot". Igen, egy korszak véget ért. Úgy tekinthetünk rá - úgy olvashatjuk -, mintha Xerxes korát vizsgálnánk. Mert az is „történelmi" idő volt? Mert ez is már a történelemé, az öröklété, egy lángelme teremtő képessége révén. Kísérteties élmény: élünk s mégis mintha Plutarchosban olvasnánk magunkat.