Elsüllyedt titkok [antikvár]

Prológus Busby-on-Sea, Nagy-Britannia 1977. március Faith mozdulatlanul feküdt; az eső az arcát áztatta, csapkodta kinyújtott tenyerének puha bőrét. Hangokat hallott, lépéseket; de képtelen volt arra, hogy megmozduljon vagy felkiáltson. A csuromvizes faágakat nézte a feje felett. Ha enyhén hunyorított, majdnem úgy tűnt, mintha víz alatt lenne, mintha egy alámerült fa alatt lebegne Hát nem lenne csodálatos felfedezni az elsüllyedt erdőt, azt, aminek a keresésével a nyarakat töltötték a húgaival? Emlékezett arra az alkalomra, amikor először mutatta nekik az általa készített térképet. Tizenhat éves volt; milyen naiv volt még akkoriban; és mennyire izgatott! Lerohant a strandra, a lába alatt a kavicsos föveny; az ég vakítóan kék volt, a levegő párás, a nap forrón tűzött. Amikor megpillantotta a testvéreit, kicsit lassított. Szerette nézni őket, amikor ilyenek voltak: csendesek, mozdulatlanok. Tizenhárom éves húga, Charity - hármuk közül a legfiatalabb - egy törölközőn feküdt, arcát a nap felé fordítva, csukott szemmel, zabolátlan sötét haja a tarkója alatt csomóba gyűrve. Napbarnított combját koptatott farmersortba bújtatta, nyakbakötős topjának színe jól illett kivörösödött térdéhez. Abban a zavarba ejtő korban járt, valahol félúton a kislány és a felnőtt nő között, amelyre még Faith is jól emlékezett. Charity mögött, sápadt térdét mellkasához szorítva, egy nagy fehér sziklán Hope üldögélt. Elgondolkodva nézte a tengert, a partot nyaldosó hullámokat, és a tolla végét rágcsálta; másik kezében 7