Elsülyedt Budapest [antikvár]

Részlet a kötetből: A térkép terve Egész biztos, hogy hat óra van már, ezt látni a novemberi napszak lágy sötétségén. Bizonyisten, ilyenkor amikor oly csodálatosan enyhe az idő, mint ma, poétikus angyalok úsznak a körút felett s attól olyan fátyolos a levegő, a láthatár s e fátyolokon elveszti élességét a lámpák fénye. Hol járok itt, s mi hajt mániákusan föl s alá a körúton, míg az Oktogonra érek, ahol megállok és eltűnődöm az újból megjelent villanyujság felett? E nyolcszög ismét Oktogon. Levetette magáról a nevet, a hájas, izzadt olasz fasiszta nevét, mint ahogy a világ levetette magáról a zsarnokságot, a háború, a szennyet. Az Oktogon hatszögében az élet szénsavja pezseg, emberektől hangos, akik talán éppúgy gyógyulni vágynak, mint a házak, a szobrok, a sétányok, a civilizáció alkotásai. Jöjj nagy Pionír! Jöjj és vágj utat az értelemnek, buzdítsd építésre az építészt. Adj kezünkbe saraglyát, vakolókanalat.