Elszenvedett vereség [antikvár]

Elszenvedett vereség Tudom mindig rosszul ébredtem, de különösen rossz napom volt. Hiába főztem le a jó, erős kávét, hiába tusoltam le, a víz kemény folyása sem enyhített a feszültségemen. Vártam és féltem valamitől, éreztem, hogy ma kemény napra ébredtem. A kávé szürcsölgetése közben eszembe jutott Zoltánnal való vitás beszédem és az újonnan megismert Ádám. Zoltánt rég kedveltem és régóta jártunk együtt, olyan csodálatosnak, varázslatosnak tűnt a kezdet, hogy soha nem gondoltam, még valakinek is helyet adok a szívemben. Zoltánt még az iskolában ismertem meg, elég jóképű fiú volt, nem szép, de érdekes, és azóta eltűnt az iskolából. Hogy miért és hová, később tudtam meg.