Éltem vázlatának főbb vonalai [antikvár]

Előzetes Balogh György azon személyek közé tartozik, akik a maguk egyszerűségével, szerénységükkel megpróbáltak maradandót hagyni maguk után úgy anyagi, mint szellemi téren. Barcaújfalunak kevés ilyen egyénisége volt. Ö nem csak belelátott korának gazdasági, politikai és szellemi változásaiba, hanem értelmével fejleszteni is tudta azokat és le is tudta írni, hogy örökségül hagyja az útókornak. Monográfiának is nevezhetnénk írását, de az ennél több: történelem és szépirodalom egyben. 1864-ben született, az első emlékezéseit 1870-től eleveníti föl. Recessziós, válságos időkről beszél, akkor, mikor a feudalizmust váltaná föl az iparosodás. Helytörténeti fontossága óriási, hiszen óramű pontossággal ecseteli le korának adminisztrációs és demográfiai változásait. írásában nincs harag, nincs ellenségeskedés, nincs uszítás, csak egyszerűen leírja, lejegyzi, hogy maradjon ismertetőül az új nemzedékeknek. A válságos politikai események miatt sokszor elárulták, meghurcolták, de igazságszeretete és tudata mindig nagyobb volt anyagi és rangi igényeivel szemben, és ez mindig kimentette a szorult helyzetekben. Kijelenthetem, minden szerénység nélkül, hogy Balogh György Barcaújfalunak egyfajta polihisztora volt. Lehet, sokan csak ezermesternek titulálnák, de szerintem ezermester abban az időben sok volt, de karöltve az ő szellemiségével, haladó gondolkodásával nem sokan rendelkeztek. Értett ő a főzéshez, agyagmegmunkáláshoz, mezőgazdasághoz, volt ő szabómester, ácsmester, kőművesmester, erdész, és nem utolsósorban falubíró és tanácsos. Nem hagyhatom ki méltányolásomban az irodalmárságát, líraiságát, hiszen sok verset is írt. Irodalmisága nem a legtökéletesebb, ő maga bevallja, hogy fölkészültségéhez méltán próbálja megírni emlékezéseit, a könyvben levő hibák eredetiek, úgy hagytuk, hogy tükrözzék saját korának kifejezésmódját. De volt ő még topográfus és térképész is, olyan térképet alkotott Barcaújfaluról, hogy az útókor a mai napig is használhatja. És mindezek a tulajdonságai öndidakta módon fejlődtek ki benne, a nagy akaratereje és tudásvágya emelik naggyá és halhatatlanná köreinkben. Úgy, amint leírja írásában, minden munkájában megpróbálta a legjobbat beleadni, a legjobbat kihozni, úgymond maximalista volt. Nyelvismerete megmaradt a barcasági jellegzetességnek: ismerte a magyar,- a román és a szász nyelveket. Monográfiái jelentősége, írásának egyike a legfontosabb vonásai közé sorolható. Szokásokat, eseményeket ír le, nagyon sokan magukra és őseikre ismernek fel e könyvben. Jellemét megírta egyik kortársköltője, Jámbor János is, versbe foglalva, akinek írásait Balogh György méltányolta és biztatta további alkotásokra. Balogh Györgyről nem kell sokat írnom, a kedves olvasó maga kell hogy megismerje a saját írásaiból, remélem jól fognak szórakozni és meg fognak elégedni kora eseményeinek ismertetésén, sajátos humorának bemutatásán. Balogh György meghalt 1934-ben, Barcaújfaluban kopjafa őrzi emlékét az evangélikus temetőben. Lőrincz Márton