Eltévedt emberek [antikvár]

Részlet a műből:Haliford textilváros Yorkshire megye nyugati kerületében. Száz évvel ezelőtt egyáltalán nem volt jelentékeny; a városkának néhány kis gyára állt szétszórva a domboldalakon. Az ötvenes és hatvanas évek alatt állandóan fejlődött, aztán jött a porosz-francia háború - Isten ajándéka - és Haliford pénzt keresett, azaz néhány lakója keresett sok pénzt s a többinek módjában állott, hogy nagynéha már egy szelet húst vásároljon s évente egyszer megkockáztasson valami négynapos szünidőt a tengerparton; azután a város egyre fejlődött és gazdagodott a századvégi egy-két depresszió ellenére s végre kitört a világháború - micsoda isteni ajándék volt! - Haliford férfiai otthon maradtak és ügyességükkel vagyonokat gyüjtöttek s nagynehezen el is próbálták költeni a fölös hasznukat. A város, ámbár hiányzott belőle az erélyes, férfias ifjúság, tetőpontjára ért. A tizenkilences-huszas években lassan csúszni, majdnem zuhanni kezdett - senkisem tudta, merrefelé. A világ, mintha egyszerre megutálta volna Halifordot és kétségtelenül kiváló termékeit. A legtöbb gyár ósdinak látszott. Némelyik - komor, fekete, kőrakás - megható külsőt öltött. Az ember azt érezhette - ahogyan arrafelé mondogatták, - hogy már a "multé".