Elúszott millió [antikvár]

Borura derű Borbála letevé munkáját, midőn a lemenő nap utolsó sugara is bucsut vett padlás szobájának ablakától. - Fáradt vagyok, gondolá a leány, ma ugy mint tegnap s mint mindig: de jól van ez így; a kimerülés meghozza az álmot: s az álom megment a lelki szenvedéstől. Szemeit bágyadtan járatá körül a kis padlás szobában, hol felette nagy szegénység, de kifogástalan tisztaság uralkodott. Talán gondolkozott volna, de egész lényét azon lázas zsibbadás fogta el, mely étkezés hiánya és egész napi idegfeszítő kézi munkával való foglalkozás után szokott beállni, és a mely sajátszerű kéjes érzéssé változik az elszenderülés pillanatában. Szemei lecsukódtak, s ott ültében munka asztalkájára borulva elaludt.