Elveszett levelek [antikvár]

ELSŐ FEJEZET Kanada légtere, napjainkban - » hét, nyolc, kilenc - Martha Rodwell suttogva számol. Tízre kinyitja a szemét, és enged a karfa szorításán: szeplős, vékony, határozott kezével már lazábban fogja a repülőgép ülését. Apránként a meredeken bedőlt fedélzet is vízszintesbe jön, és a gép motorjának vinnyogó őrlése szelíd mormogássá halkul. - Na - motyogja. — Most már talán fellélegezhetünk. A kettővel mellette ülő férfi, aki eddig a mappájába mélyedt, felkapja a fejét, és szinte felnyársalja átható kék szemeivel: - Tessék? Mit mondott? - Jaj! - nevet fel Martha esetlenül. - Én csak mindegy, semmi Figyelmét már a biztonsági öv jelzése köti le. Hatalmas, világító jel figyelmeztet, hogy a gép még mindig emelkedik, emelkedik Izzadt tenyerét vászonszoknyájába törölgeti. Sokan vannak, de a gép nincs teljesen tele: családok, izgő-mozgó gyerekekkel, néhány vezető beosztású, középkorú férfi, három apáca zöldeskék ruhában, és néhány magányos utazó, olyanok, mint maga Martha.