Elveszetten [antikvár]

A reggeli égbolt egyre világosabbá válik, és hÓ hull a kisházra. Elfedi a mohát a zsúptetőn, el az egerek rágta lyukakat, kisimítja a hullámokat, kitölti a barázdákat és a réseket. Megolvad a kémény tégláinak közelében. Az előkertben a növényekre és a csupasz talajra telepszik, és tökéletes halmot képez a korhadt kapuoszlop tetején - mintha egy teáscsésze segítségével formálták volna. Eltakarja a tyúkól, a kinti vécé és a régi tehénistálló tetejét, és porként ül meg a munkapadon, valamint a padlón, ahol az ablakok régen betörtek. A hátsó veteményeskertben hó szökik be a fóliasátor résein, megfagyasztja a hagymagumókat, amiket alig négy centi mélyre ültettek a földbe, és összefonnyasztja a mángold új hajtásait. Csak a korai vetésű káposzta nem adja meg magát, a belső levelek zölden és erősen pöndörödve várakoznak. A bal oldali lépcsőfeljárónál lévő magas franciaágyban Dot fekszik a felnőtt lánya, Jeanie mellett, aki halkan horkol. A fény olyan furcsa a szobában, ez ébresztette fel Dotot, és nem tud visszaaludni. Felkel az ágyból - a padló deszkái hidegek, a levegő még hidegebb -, és felveszi a köntösét meg a papucsát. A kutya - Jeanie kutyája 9