Elvesztett szegénység [antikvár]

Felső lapélén kisebb folttal.
Egykori cselédek, tsz-parasztok, munkában törődött öregek és jövőbe néző fiatalok, ráncos kezű, repedezett sarkú asszonyok és miniszoknyás lányok, gyalogszerrel bandukoló tanyasiak és autón robogó fiatalok élnek és keresik önmagukat a düledező vályogviskók és fürdőszobás házak világában, a múlt és a jövő határmezsgyéjén, emlékektől zaklatottan és a jövőbe vetített vágyaktól fűtötten. Mai életünk egy szeletének képe bomlik ki ebben a regényben, amely a formálódó új paraszti sorsot ragadja meg lüktető dinamikájában. Sikerül-e megtalálni az élet új tartalmait az elvesztett szegénység hőseinek? Hogyan rázzák le a múlt koloncait az új életforma megteremtői és lerázzák-e egyáltalán? És nem terhelik-e meg magukat újabb koloncokkal, most már saját gyarlóságaik, emberi gyengéik koloncaival? Van-e esélye a győzelemre a cselédházak egykor mezítlábas gyerkőcének, a pedagógussá és családapává érett Potornai Bandinak, amikor harcba indul a jobbért, az igazi értékekért? Van-e jó oka a tűnődésre, a megtett egyéni és közösségi út felmérésére a tsz-elnöknek, amikor fáradt szíve a kórházi ágyra dönti?