Ember és tudománya [antikvár]

Az emberi művelődéstörténet írói ritkán és csak néhány mondatban szoktak megemlékezni arról, mennyiben járult hozzá a természettudomány vagy e tudomány életre való, gyakorlati gyermeke, a technika az emberi fejlődéshez, emberebbé levéshez és általában ahhoz, hogy az emberi társadalom az idők folyamán folytonosan mélyüljön és ne csak természetszerűleg szélesedjen. Aki ismeri a természet tudományok fejlődését és bepillanthat azokba a módszerekbe, amelyekkel a természettudomány az igazságot keresi és ha még hozzá veszi a fáradtságot, hogy megismerje a természettudomány feladatait is, az biztosan nem riad vissza, hogy elmondja és kijelentse: a természettudomány társadalomformáló ereje egyike a legjelentősebb és a legerősebben ható tényezőknek. Akárhogy kerülgetik sokan a kérdést, kétségtelen, hogy a természettudomány és rajta keresztül a technika nemcsak civilizációt, hanem kultúrát is adott az embernek főleg abban az értelemben, hogy kultúrán vagy műveltségen a lélek igazi kiműveltségére ható értékes ismereteink összességét és egységbe foglalását értjük. A kultúrának két erősen ható és egymást befolyásoló tényezője van: a hagyomány és az újítás. Ennek a két tényezőnek szoros együttműködése adja a lendületet a kultúra továbbfejlesztésére, mely természetesen az emberi társadalom egész területére kiterjed.