Ember volt [antikvár]

Nos, hát micsoda voltaképpen egy ember? Teremtmény, amely tizenhat órai rosszalkodást kever nyolc órai ártatlansággal, minden útkereszteződésnél tudatában a halálnak és mégis ritkán félve; az öntudatnak ez a mozgó örvénye, amely idejének legnagyobb részét mellékes szükségletekre pazarolja és kétségbeesetten megkapaszkodik véletlen adódó nevetésekben. Az ember a központi fűtés csöveinek susogása a hideg éjszakákon; por, amely megreked a bezárt ablakok között; megfejthetetlen valamelyik fele; az Isten tréfája; ügyesen összeillesztett mozgó szerelvény; elintézetlen üzleti ügy dossziéja; az intuíciók tömege, amelyet idegenek kormányoznak: parlamenti testület, amelyben mindig a kisebbségnek van igaza; trópusi sziget magas védővámokkal; ideiglenes kiegyezés az önfenntartás és önemésztés ösztönei között; remek színész, rossz darabban; a dal refrénje, amelynek szövegét mindenki elfelejtette; megszelidített állat, amely nem bízik szelidítőjében; az egyetlen állat, amely azzal foglalkozik, hogy megállapítsa önmaga személyazonosságát.