Emberek a majorban/Lendület [antikvár]

Részlet a könyvből: Hajnal óta síkságon kattogott a vonat. A sínek mellett levő fiatal agacs-bokrok súgva hajoltak a földre, amint a vonat szele rájuk borult. A barnálló földeken túl, földrelapult falucskák keringtek a láthatáron. Olyan színtelen idő volt. Messze víz csillogott. A vonatban két gyertya már tövig égett, az emberek álmosan bólintgattak az üléseken. Némelyik egészen betakarta fejét, hogy a huzat meg ne ártson neki, mivel a vonat összes ablakai ki voltak verve. A gáz sem világított, ezért égtek a gyertyák. A vonat oldalfalából a használható srófokat, szegeket kihúzták, a második osztály kocsijaiban pedig a bársony üléseket lerepegették. Az emberekből rosszszag párázott, de a nyitott ablakokon kizúdult és helyette a frissen szántott földekről jószág csapódott be a vagonba. Az egyik ember felemelte álmos fejét, felkelt és levette zsákját. Sáfrány színű vastag ing volt rajta, amely zsineggel volt átkötve. Csizmái földszínűre koptak, fején berepedezett-szélű viselt sapka volt. Ilyen repedt sapkákat lehet látni az út szélén, valamelyik vásár után. Csontos arcára ráesett a gyenge napfény...