Emberek a nyári éjszakában [antikvár]

"Ha egy geológiai katasztrófa következtében a tenger árja elöntené a finn félszigetet - írja a könyv fordítója a világhírű finn klasszikusról készített tanulmányában -, és elpusztulna minden kép és festmény, amely Finnország természeti szépségeit ábrázolja, a finn természet diadalmasan élne tovább Sillanpaa műveiben, és könyveinek lapjai közül kiáradna az a szavakba nem foglalható varázs, amellyel a finn tájak bánatos szépsége megigézte azok lelkét, akik ismerik Finnországot. A finn nyár tenger, amelyen az élet minden évben átmegy az új tavasz partjáról az új ősz szemközti partjára. Olyan a nyár, mint valami láthatatlan, egyre gyarapodó erő, amely mindenre kiterjeszti hatalmát. Időtlen az örök és fehér fényű éjszaka is. Nemcsak az egymás földrajzi közelségében élő emberek sorsát fonja össze - mint az Emberek a nyári éjszakában c. regényben -, hanem összekapcsolja az egymást felváltó nemzedékeket is, egybeolvasztja a múltat a jelennel, a jelent a jövővel."