Emberek [antikvár]

Mikor megtudta az orvosoktól, hogy nem lehet gyermeke, Baltás Júlia a rá jellemző makacssággal és elszántsággal tudomást sem vett a jó tanácsokról, és kockára tette életét, hogy fia, Tomi megszülethessen. Az elkövetkezendő években Tomit rákényszerítették a körülmények, hogy a túlélés érdekében kifejlessze magában az önvédelem, a gyors helyzetfelismerés és az önfeláldozás anyjától örökölt érzékét. Jellemét a háború és a veszteségek formálták, gyermekkorát beárnyékolta Budapest lakóinak háború alatti megtizedelése, majd annak utóhatásaként a kommunizmus megszületése a fasizmus romjaiból. Végül arra kényszerült, hogy Angliába meneküljön, hátrahagyva barátait és kamaszkori szerelmét, Jutkát. Tomi megküzdött azért, hogy új életet teremtsen magának, ám ugyanakkor azért is harcolnia kellett, hogy öregedő édesanyjáról és fiatal, idegbeteg feleségéről, Sáráról gondoskodjon. Ez a történet a háború előtti Budapesttől a mai Londonig egy háború sújtotta családról szól, de végül is reményt nyújt, hogy szembeszálljunk a kilátástalan helyzetekkel, mert az emberiség elfojthatatlan szellemisége diadalmaskodni fog. A történet szereplői valós személyek, ezért nevüket - a magaméval együtt - megváltoztattam.