Emberek és bolondok [antikvár]

Részlet a könyvből: Asbjörn Fonneland az istálló előtt állt és a gebe sörényében babrált a nagy ollóval. Ősrégi tanya volt Fonneland, a házak kátrányozott gerendáit feketére marta az idő és a tágas udvart egész sereg ól, félszer és pajta fogta körül. A ló nyakán, középen a sörénye mentén, fekete csík húzódott, hátán elveszett egy darabon, aztán a farkán megint kiütközött. A gazdának ma vasárnapi ötlete támadt: ha megnyírná barázdásan a kis vörös lovat? Látni szeretné, ezen is úgy mutat-e a fekete csík, mint a fakó fjordlovakon? Hatalmas szál ember volt Asbjörn, meg kellett hajtani a derekát, hogy a ló sörényéhez férhessen, rozsdavörös szakálla elomlott az állat nyakán és csillogott, mint piros lóher a napon. Nagyságához megvolt az ereje is, ha a gebe nem győzte a terhet, nekiállt ő is a szekeret húzni és olyan fuvar még nem akadt, amivel ketten meg ne birkóztak volna. Vagy ötvenéves lehetett...