Emberek fehérben [antikvár]

Védőborító hiányzik, sarkok kopottasak.
Corsari, Ly. Emberek fehérben. Regény. Budapest, [1943]. Stilus Könyvkiadó (Radics Vilmos könyvnyomtató műhelye). [6], 371, [5] p. Ford. Gáspárné Dávid Margit. Félvászon kiadói borítóban. / Remco négy és fél éves, amikor életébe, amely olyan, mint egy egészséges kis állaté, belopódzik a titok. Az első az ima. Apja egyszer a reggelinél így szól: - Stella, meg kell tanítanod a gyermeket imádkozni. Néhány hét múlva megérkezik Alice néni s tudod, hogy milyen. A mama erre megtanítja Remcot arra, hogyan kell kezecskéit összetennie, szemét behúnynia s étkezés előtt és után a következő szavakat mondania: „Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott. Ámen." Remco eleinte játéknak tartja az egészet s anyja után gagyogja a rövid imát, ahogy éppen tudja. Hamarosan megunja azonban a dolgot. Hangja mindig bosszúsabb lesz, egyik szemét kinyitja ima közben, szörnyű éhséget érez s az ima által okozott halasztást fölösleges időtöltésnek érzi. Egyik reggel összekoccanásra kerül sor...