Emberek között [antikvár]

A I. z emberek közt vagyok, mint inas szolgálok a „Divatos cipőhöz" címzett üzletben a város főutcáján. A főnököm kicsiny, gömbölyű emberke; az arca barnás-fekete és sima; zöldes fogai vannak, s szeme vízenyős^piadtos. Ügy tűnik, mintha vak lenne. Szeretnék meggyőződni róla és ezért fintorokat vágok. — Ne vágj pofákat — mondja halkan, de szigorúan. Kellemetlen, Ihogy az a homáilyos szem lát engem és nem hiszem el, hogy lát — hátha csak találomra mondja, hogy fintorgatok? — Mondtam, Ihogy ne vágj pofákat — suttogja még halkabban és alig mozgatja duzzadt ajkát. — Ne vakard a karodat — kúszik hozzám száraz suttogása. — Te a legelőkelőbb üzletben szolgálsz a város főutcáján, ezt ne felejtsd el! Az inasnak úgy kell állni az ajtónál, mint egy szobornak Én nem tudom, mi az a szobor és nem állom meg vakaródzás nélkül — mindkét karom könyökig tele van piros foltokkal és sebekkel, a rüh kibírhatatlanul fölmarta. — Mivel foglalkoztál te otthon? — kérdezi a főnök és szemügyre veszi a kezemet.