Emberek útra kelnek [antikvár]

Részlet a könyvből:Október közepén történt. Az ágyról, amelyen már harmadik nap fulladoztam, felemeltem a fejemet, összeszedtem minden erőmet és kiáltani kezdtem: "Kérem, hívják fel az 55016-ot." A szomszéd szobában megfordult valaki, az ajtóhoz közeledett, melyet mindkét oldalon függönyök és szekrény takart el s bár szemre meglehetősen jó szolgálatot tett a mindenkori albérlőnek, a hangokkal nehezen bírt.Tóthné otthon volt. Szuszogását tisztán kivettem. Jó füle volt, éjszaka felébredt a villanykattanásra, tudja mikor mosakszom, mikor lapozok könyvet, mikor vágok papírost. Nehéz légzésemről is tudomást szerzett bizonyára, hisz időnkint heves köhögési roham fogott el s mikor nagy nehezen elszenderedtem, saját jajkiáltásaimra ébredtem fel. Mint már mondtam, nagyot kiáltottam s erre Tóthné a szomszéd szobában megmozdult és megszólalt:- Mit akar azzal a telefonszámmal? Miért nem szól a hölgyikének, aki magánál van. Mondhatom, szép dolgokat csinálnak.