Emberfaragás [antikvár]

Részlet: Keszőn megkondult a lélekharang. Éles hangja fájón sírt bele a falu hangtalanul álmodozó csöndjébe, hogy minden élő lelket arra figyelmeztessen: Emberek! Valaki most viaskodik a kegyetlen kaszással: mondjatok el érte egy Miatyánkot! Az a viaskodás pedig nagyon soká tarthatott, mert a harang csak szólt és sírt. Se vége, se hossza. A falubeli uraságnak, szegény Hódy Tamásnak előbb kiszakadt a lelke, sőt az Úristen talán már meg is ítélte akkorára, mire a búcsúztató harangszó végsőt kondult.