Emberi fajtánk [antikvár]

A kiadói borító szélei töredezettek.
Auschwitz, Majdanek, Treblinka neve mellett mit mondhat ez a név: Gandershim? A gázkamrák és krematóriumok borzalmai után nem hagy-e hidegen az állati sorba kényszerített, de a haláltáborok lakóihoz képest biztonságban élő deportált rabok sorsa? Robert Antelme célja nem az iszonyatkeltés, 1947-ben befejezett könyve, irodalmi riportja szinte szemérmes alkotás, Semprun Nagy utazás-án kívül kevés rokona van a koncentrációs táborokról szóló irodalomban. Az arányérzék, a tárgyilagosság emeli az Emberi fajtánkat a klasszikus művek sorába, ez különbözteti meg azoktól a könyvektől, amelyek csak elborzasztják az olvasót, de a megdöbbent embert nem kényszerítik, hogy magába nézzen, hogy elgondolkozzék emberi fajtánk különös sorsán, hogy az író személyes élményeiben felismerje az egész meggyalázott emberiség múltját, s az emberségesebb jövőbe tekintsen.